Igazából nem tudom jó helyre írom-e a levelet, bár bízom abban hogy eljut oda ahová szánom, hiszen 09.04-én amikor körülnéztem csupa piros pólós embert láttam magam körül, akiknek ez állt a hátukon: OXYTEAM
Azért ragadtam klaviatúrát, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik segítettek nekem a félmaraton után, illetve közben hiszen a 19- kilométernél a szoftverem letiltotta a hardverem és megálljt parancsolt, amire én már csak egy mentőautó aljába behajtogatva eszméltem. Aztán egy markos legény elkapott és egy sátorban egy székre letett. A sátor ijesztő volt, de aztán megjelentek az én "piros BARÁTAIM"- mindig aki arra járt vetett rám egy pillantást, megkérdezte miként érzem magam, ettem-e már elegendő szőlőcukrot, ittam-e már? Akinek már volt ennyire alacsony a vércukra az tudja milyen bizonytalan, furcsa érzés ez és az sem segít, hogy közben körülöttem mindenki görcsöl egész testében, meg sikítozik és az sem sokat, hogy orvosként tudom, hogy csak ennem kell, lehetőleg nem hányni, aztán majd jobb lesz. Egyszóval nagyon rossz volt és a szénhidráton kívül talán az a mérhetetlen kedvesség, el nem maradó mosoly volt az, ami nyugalmat és végül jobbulást adott.
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGET!!!
Köszönettel és tisztelettel:
